A szokás lényege, hogy valamit (közel) automatikusan végzünk, anélkül, hogy gondolkodnánk rajta. Ez nagyon hasznos dolog, mert nem igényel annyi energiát, koncentrációt. (Gondolj az autó vezetésre, hogy eleinte, milyen nehezen ment egyszerre a két lábadra figyelni a pedálokon, hogy le ne fulladj, most meg már tudod nézni, ki sétál az utcán, miközben vezetsz.) Ilyenkor az agyunkban kijáródik az a keréknyom, amit gyakorlunk és szokássá rögzül. Ennek megvan az anatómiai alapja is – neuronhálózatok jönnek létre, amin megfelelő indításra lefut a program.
Mindegy miről van szó (legyen az dohányzás, rossz testtartás, egyfajta érzelmi reakció, stb.) – amit sokszor csinálsz (akár gondolatban, akár tevőlegesen) az bevésődik ilyen módon. És amikor valami olyan égetődik be, ami már nem szolgál, ami nem hasznos számodra, akkor azt nagyon nehéz elhagyni, mert szinte előbb megcsináljuk újra, mint végig gondolnánk mit is akarunk. Sőt az is lehet, hogy így észre se vesszük mi történik.
Aztán persze vannak további nehezítő tényezők:
- észrevesszük, de kialakul egy hiedelmünk is arról, hogy ezt így kell csinálni, vagy nem lehet máshogy csinálni (ez nagyon gyakori érzelmi-gondolati reakcióinknál)
- vagy nem véletlenül csináljuk így (pl érzelmi evés – tudom, hogy nem vagyok éhes, és nem is kéne ennem, mert csak hízok, de így csökkentem a szorongásomat, magányomat, félelmemet. Ugyanígy az alkohol, cigi, drog…
- valami oknál fogva ragaszkodunk hozzá, bár tudjuk, hogy ártalmas ránk nézve – sajnos nem mindig azt szeretnénk igazán, hogy jó legyen nekünk.
- nem csak én csinálom így, hanem a csoport (család, barátok, munkatársak) akikkel sokat vagyok együtt, így nehéz egyedül máshogy csinálni
Igazából bármelyik is a fő akadály a Te esetedben (majdnem biztosan több is van belőle) az első és legfontosabb lépés, hogy el tudd kezdeni felfedezni, tudatosítani magadban, hogy mit és hogyan csinálsz – gyakorlatban, fejben, érzelmileg.
Ez nehéz feladat, nem olyan egyszerű, mint így leírva. Sok esetben kell hozzá segítség is – mert nem véletlenül nem látjuk magunkat teljesen – általában azt nem tudjuk magunkról, vagy azt nehéz észrevennünk, ami nem illik abba a képbe, amilyennek tartjuk, vagy szeretnénk látni magunkat. És ezért nehéz elfogadni, ha más mondja – első reakciónk, hogy rosszul látja. Lehet, hogy igen, de könnyen lehet, hogy nem ő látja rosszul.
Aztán a következőkben azon érdemes eltűnődni, hogy mi a célod? Ami tényleg a tied és nem egy külső elvárás. Megnézni, hogy a célod szempontjából eredményes, hasznos-e, amit és ahogyan csinálsz? Ha nem, akkor két kérdést érdemes vizsgálni: miért csinálod így, mi a haszna annak, ahogy csinálod, illetve, hogy hogyan tudnád máshogy csinálni, ami közelebb vinne a célodhoz.
Ez egy folyamat, amin végig lehet menni egy-egy témában (az életmód bármely területén), és eközben megtanulod, hogyan kell/lehet csinálni. Mert ez egy tanulható készség, ami a fejlődő önismerettel és növekvő tudatosággal lesz egyre erősebb.
