Ma a fejlett világban a krónikus, nem fertőző betegségek határozzák meg az egészségi állapotunkat.
Az egészségi állapotunkért önmagában az életmód 43%-ban felelős. Az epigenetikai kutatások alapján az életmódunknak szerepe van abban, hogy a genetikai tényezők, hogyan aktiválódnak, mennyiben tudnak kifejeződni. Az életmód hatással van a genetikai tényezőkre is. A környezeti hatások egy részére nincs ráhatásunk, ugyanakkor vannak módosítható környezeti tényezők is, melyek összefüggenek az életmódunk egyes elemeivel.
Összességében tehát azt, hogy hogyan érezzük magunkat a bőrünkben – milyen a közérzetünk, milyen tüneteink, betegségeink vannak – alapvetően az életmódunk határozza meg.
Az egyensúly, a tünet és a betegség
Testünk működése olyan, mint egy kád, amibe folyamatosan folyik be és ki a víz.
Befolyó víz: minden, ami a testünkbe és a tudatunkba kerül, aminek van mennyisége és minősége is!
- táplálék, víz, levegő – tiszta és szennyezett
- gondolat, érzelem, feszültség, konfliktus
- terhelés – fizikai, érzelmi, mentális
Kifolyó víz (lefolyó): minden, amivel meg tudunk szabadulni mindattól, ami már elhasználódott, ami nem szolgálja céljainkat, ami felesleges (több, mint ami süzkséges)
- testsúly, levegő, víz, salakanyagok (széklet, vizelet, izzadság)
- indulat, negatív érzelmek és gondolatok,
- izomfeszültségek, blokkok,
- testi-lelki szennyeződések, stb. …
Egyensúly, amikor a befolyó víz minősége rendben van és mennyisége megfelel a kifolyó víznek. Ilyenkor jellemzően jól érezzük magunkat, képesek vagyunk megküzdeni a nehézségekkel, vannak tartalékaink.
Tünet, amikor kifolyik a víz a kád peremén, és áll a víz a padlón – először csak a fürdőben, aztán már a többi helyiségben is, sőt idővel a szomszédnál is megjelenik…. Valami, ami nem oda való, ami zavar vagy zavart okoz a működésben.
Betegség, amikor már a parketta felpúposodik, a tapéta lemállik, bútorok vetemednek, penészednek … Amikor már károsodás jön létre, ami látható, érezhető.
A beömlő és a kifolyó víz mennyiségének és minőségének szabályozása = életmód
Mit tehetünk, ha a kifolyt vízbe lépünk?
- nekiállunk vizet felmerni, törölni
- zárjuk és/vagy szűrővel látjuk el a csapot és kihúzzuk a dugót (tágítjuk vagy tisztítjuk a lefolyót)
Sok esetben a beavatkozásunk véget ér a víz (a tünet) eltüntetésére tett kísérleteknél – fájdalomcsillapító, savlekötő, emésztéssegítő, vérnyomás csökkentő, nyugtató/szorongásoldó, antidepresszáns, masszázs, egy injekció az ízületben/gerincmellé, bizonyos esetben még a műtétek is, alkohol, drog stb. Ezekből keresünk egyre többet, jobbat, hatásosabbat. …
A tünet a szervezet jelzése arra vonatkozóan, hogy baj van, nem maga a tünet a baj.
A tünetet megszüntető-elnyomó beavatkozások olyanok, mint a szénmonoxid jelzőből kiszedni az elemet, ha sípol – hogy ne idegesítsen a sípolása. Ez önmagában nem szünteti meg azt, ami a baj, ami a tünetet létrehozta. Ahhoz hozzá kell nyúlni a csaphoz és/vagy a lefolyóhoz is.
A tünetek tartós eltűnéséhez vissza kell állítani az egyensúlyt, vagyis azt a működésmódot kell megváltoztatni, ami oda vezetett, hogy kifolyjon a víz – tünet legyen. HA csak a tünetre koncentrálunk, azt nyomjuk el, akkor a baj, az a folyamat, ami létrehozta a tünetet meg marad, tovább hat és a tünetből lassabban vagy gyorsabban szervkárosodás – betegség jön létre.
Az a működési mód, ami megbontotta az egyensúlyt és létrehozta a tünetetet, az az aktuális életmódunk. Ennek megváltoztatása tudja visszaállítani az egyensúlyt.
Ettől még fontos a tünetek kezelése, hiszen az életmódváltás lassú folyamat, és addig is fel kell szedni a vizet, hogy ne okozzon több kárt, és, hogy alkalmassá váljunk a változásra, kedvezőbb körülményeket teremtsünk a helyreállításhoz.
